Mint például az a férfiú, aki egy előre meghirdetett, önkormányzati intézményben tartott találkozóra volt hivatalos másokkal együtt. Mivel régebb óta fájt a térde, úgy gondolta, hogy ha jó áron adják, akkor vesz egy biotron lámpát. Az árán meglepődött, hiszen háromszázezer forintra tartották, de aztán annyi jót mondtak róla, hogy úgy vélte, megéri. Mert végtére is igaza volt a szövegét rutinosan darálónak abban, hogy ami jó, az nem lehet olcsó, hiszen a Ferrarit sem adják Trabant-áron.

Ezen történet főszereplője ugyanezt érezte, amikor 26 ásványi anyagot és még ezüstöt is tartalmazó háromrészes takarógarnitúrát kínáltak neki épp úgy, mint a többi vendégnek, felhívva a figyelmüket arra, hogy ez csak két embernek nem jó beruházás. A halottnak és a türelmetlennek. Aztán jött sorra a többi termék. Hősugárzók, edények, s ezekhez is járt csábítóbbnál csábítóbb ajándék, ráadásul minél többet vettek belőle, annál kedvezőbbnek hatott a végszámla.
A nagy lehetőség persze nem érintett meg mindenkit. Volt, aki meg sem mozdult, türelmesen kivárta, hogy hozzák a vacsorát, megkapja a beígért gagyiajándékokat, aztán mehessen haza. Akadtak viszont, akik nekiálltak az adás-vételi szerződések tanulmányozásának, míg párjuk hazament a pénzért, mert ha rögtön fizettek, akkor még kevesebbe került az egész.

Csakhogy volt egy apró kis bökkenő. Az árut csak nyolc napon belül kaphatták meg - az ígéret szerint. A tatabányai úrnak még a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját is lefénymásolták, s így is biztosították őt arról, hogy rövidesen megkapja mindazt, amiért tanuk jelenlétében leperkált 900, azaz kilencszázezer forintot. Aztán csak várt, várt, s talán még ma is vár a csodára, de arra várhat, hiszen tudja ő is, hogy csodák nincsenek. Ilyen ügyekben meg pláne. Majdnem rosszul lett, amikor rájött, hogy átverték, mert a megadott címen még véletlenül sincs olyan cég, amelyiknek ál-munkatársai átvették tőle a csaknem egymillió forintot.

Lényegét tekintve ugyan így járt egy másik olvasónk, csak őt édesanyjával együtt nem ennyivel, csupán tízezrekkel rövidítették meg. Igaz, más, sokkal szemetebb módszerrel. A csalók ugyanis a hölgy 90 éves édesanyjához csengettek be azzal, hogy lánya megrendelte tőlük azt a két merinó-gyapjú ágyneműgarnitúrát, amiért 110 ezer forintot kérnek. Az idős édesanya kifizette, átadták neki a takarókat, aztán számla nélkül távoztak. Természetesen az így átvert család sem találta meg a „Hergestellt in Hungary” néven működő, valójában nem létező céget, viszont ráleltek egy üzletre, ahol ugyan azt a takarót 32 ezer forintért vehették volna meg. Így a dupla garnitúra megszerzése esetén 46 ezer forintot spórolhattak volna. Persze csak akkor, ha valóban akartak volna venni ilyet. De nem akartak, mégis kicsaltak tőlük több mint százezer forintot.