A 2003 végén megalapított nőház ügyében egy alkalmazottja tett feljelentést a közelmúltban, akit 2004-ben az egyesület óvónőként alkalmazott. A feljelentő sérelmezte, hogy miután a nőház 2004. november 30-án - a kormányzati támogatás elapadása miatt - feloszlatta magát, nem fizették ki neki, illetve egy másik óvónőnek a határozott idejű szerződésük alapján nekik járó összeget.

Lévai Katalin - tárca nélküli miniszterként - a nőház létrehozását az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal figyelemre méltó eredményei közé sorolta. Ehhez képest a szervezet alig egy évig létezett: 2004. november 30-ával feloszlatta magát.

A bíróság hiába ítélt meg több mint hárommillió forintot két óvónőnek, akik a Budapesti Nőház egyesület alkalmazottai voltak, egy éve várnak a pénzükre. A szakma már a megalakuláskor „nehéz és ritkán sikeres” mutatványnak tartotta, hogy a civilek függetlenek akartak maradni, miközben anyagilag kiszolgáltatottak voltak a kormánynak.