P. István 2008-ban az akkori Vám-és Pénzügyőrség kecskeméti regionális ellenőrzési központjánál teljesített szolgálatot. 2008 márciusában egy kft. egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmet nyújtott be Soltvadkerten, az Alkotmány utcában lévő telephelyre. A vád szerint az engedélyezési csoportvezetőként dolgozó vádlott közölte a cég nevében eljáró férfival, V. Zsolttal: engedély kiadására adótartozás miatt nincs lehetőség. Később viszont 300 ezer forintot kért V.-től azért, hogy a papírt mégis "elintézze".

Az ügyfél a pénzt Kecskeméten, egy Halasi úti benzinkútnál adta át a vádlottnak. A kft. pár hónappal később megkapta az adóraktári engedélyt. Az ügyészség állította: egy másik társaság jövedéki engedély iránti kérelméért P. István szintén 300 ezer forintot kapott V.-től.

A vádlott végig következetesen tagadta bűnösségét. Egyrészt megkérdőjelezte a tanú szavahihetőségét, mondván, csak a vádalku reményében vallott ellene az ügyészségen. V. Zsolt ellen ugyanis folyt egy másik büntetőeljárás is, és P. István szerint az ő kárára akart jobb pozícióba kerülni. A vádlott Farkasné dr. Kramolis Andrea tanácsa előtt hivatkozott arra is, hogy neki nem volt aláírási joga és az engedély kiadására hatásköre. Kijelentette: a hatósági felügyeletet ellátó kiskőrösi vámhivataltól nem kapott egyértelmű választ a telephellyel kapcsolatos tartozásokról.

A bírónő ugyanakkor a tanúvallomások, iratok és a szakértői vélemények alapján bűnösnek találta. Mint a tanácselnök mondta: a közélet tisztasága elleni bűncselekményeknél bírói gyakorlat a szabadságvesztés kiszabása. A vádlott felmentésért fellebbezett.