Elmaradt az átadás-átvétel a József Attila Színházban, amikor Méhes László július 1-jén átvette a teátrum vezetését Léner Pétertől. A gazdasági igazgató ugyanis beteget jelentett, és a mai napig táppénzen van. Pedig Méhes abban a hiszemben volt - a gazdasági vezető tájékoztatása nyomán: ha teljesítik az üzleti terveket, akkor negyvennyolc millió forintos nyereséggel zárják az évet még azok után is, hogy jutalmat osztanak a társulatban. Ezen felbuzdulva majdnem elindítottak egy közbeszerzési eljárást a világítás- és hangpark felújítására. A teátrum könyvvizsgálója azonban július 9-én bejelentette: a színháznak 270 millió forint a tartozása, ennek jó része adó- és járulékadósság, sőt, fél év alatt elköltötték az elődök az állami támogatás háromnegyedét is. Méhes és a menedzserigazgató Venczel Sándor azonnal vizsgálatot rendelt el, az adósságállomány keletkezésének okaira.

A helyzetről tájékoztatta a direktor a fenntartó fővárosi önkormányzatot és a közhasznú kft-ként működő teátrum felügyelő bizottságát is. Július közepére elérték, hogy az előadó-művészeti törvény alapján decemberben esedékes adományt, azaz 106 millió forintot két napon belül átutalják a színháznak. (A mecénás támogatása, amely a színház jegybevételének nyolcvan százalékáig terjedhet, leírható a cég adójából.) Ebből tudták fedezni az azonnal esedékes APEH-tartozást, a 130 millió forintból 70 milliót, a többiből pedig fizették az augusztusi béreket, gázsikat.

A József Attila Színház a fennmaradó APEH-összegre, a közműtartozásokra fizetési halasztást, valamint részletfizetést kért és kapott. Majd a fenntartóhoz fordult azzal: világítsák át a színház elmúlt jó pár évi gazdálkodását. Ezt a fővárosi önkormányzat első körben elutasította, mondván nem tartozik a hatáskörükbe. Majd mikor a teátrum megbízott ezzel egy nemzetközi könyvvizsgáló céget, a főváros mégis elindított egy revizori vizsgálatot a 2004-2010 közötti időszakra.

A felkért cég kiderítette, emberi tévedés okozta a tetemes adótartozást. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy év elejéig egy idős hölgy volt az intézmény főkönyvelője, aki nem nagyon értett a számítógéphez, és más adatok szerepeltek az adóbevalláson és a mérlegen. A könyvvizsgáló cég tanulmánya nyomán jogi szakvéleményt is kért Méhes, amelyet eljuttattak a főpolgármesterhez, valamint a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához Ebben a jogi dokumentációban az szerepel: az 50 oldalas auditjelentés felvetheti a sikkasztás, hűtlen kezelés és a számviteli törvény megszegésének gyanúját. A VPOP ugyan még nem válaszolt a megkeresésre, ez idő alatt az új vezetés racionalizálni kezdett a színházban. A likviditási és konszolidációs terv elkészítésén túl tételesen ellenőriznek minden szerződést. (Az adósság törlesztésére nem kérnek állami támogatást, és az üzleti tervet sem változtatják meg - mondta Méhes.)

Megpróbálják az iratkezelési káoszt is rendezni és a házfenntartási költségeket faragni. Megszabadulnak például olyan felesleges megállapodásról, mint például a pár másodperces hirdetés a patikák tévéjében, amely milliós tételt jelent. Mindezen túl, a színház vezetése négy hónapra húsz százalékkal csökkentette saját fizetését, a művészektől is azt kérték, aki tudja, év végéig mondjon le gázsijának bizonyos - átlag tíz - százalékáról. Mivel harminc százalékkal többször játszanak, mint azt tervbe vették, és a művészek az alapfizetésen túl előadáspénzt is kapnak, a megnövekedett előadásszám miatt fizetésük nem csökkent. A tájelőadásokat is duplázzák, és áttekintették az erről szóló szerződéseket is, amelyek a hazai viszonylatban aránytalanul magasak.

A jegybevétel 31 százalékkal, a nézőszám 45 százalékkal nőtt novemberig. Teljesítményközpontú jegyeladási rendszert dolgoztak ki, és szerződést kötöttek egy új belső szabályzati rendszer előkészítésére - amelynek év végére kell elkészülnie.

Újságírói kérdésre Méhes László közölte, az előző igazgató, Léner Péter azt mondta neki: nem volt információja a tartozásról. Az persze nagy kérdés, hogyan nem derülhetett ez ki sem a felügyelő bizottság, sem az APEH, sem az Állami Számvevőszék, sem az önkormányzati vizsgálatok nyomán az elmúlt években.