Az ügy elsőrendű vádlottjával, egy 34 éves férfival szemben vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt egy másik büntetőeljárás is folyamatban van, amely ügyben a bíróság 2016 márciusában - nyomkövető alkalmazása mellett - a házi őrizetét rendelte el. A férfi - mivel jövedelemmel nem rendelkezett - elhatározta, hogy csalással fog pénzhez jutni, ezért a telefonkönyvből olyan neveket és telefonszámokat választott ki, amelyekről úgy gondolta, hogy idős emberekhez tartoznak.

A vádlott felhívta az így kiválasztott sértetteket, majd magát az unokájuknak, vagy gyermeküknek adta ki arra hivatkozva, hogy bajba került és azonnal pénzre van szüksége. Mivel a házi őrizet helyeként kijelölt lakást nem hagyhatta el, ezért amikor már konkrét pénzátadásról volt szó, az élettársát, illetve egy közös nőismerősüket vette rá arra, hogy a kicsalt összegért menjenek el a sértettek címére.

A vádlott a fenti módszerrel 11 sértettől próbált jogtalanul pénzt szerezni, tényleges pénzátadásra azonban végül két esetben került sor, mintegy 600 ezer forint összegben. A többi esetben a bűncselekmények kísérleti szakban maradtak, ami annak volt köszönhető, hogy a sértettek a telefonhívásokkal kapcsolatban gyanakvóak voltak, rájöttek a csalásra, ezért értesítették valódi hozzátartozóikat, illetve a rendőrséget.

Az ügy elsőrendű vádlottja többszörös visszaeső elkövetőnek minősül, vele szemben a vád tárgyát képező csalások, illetve csalási kísérletek miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa 10 év fölé emelkedhet.