Nemrégiben egy házi nyomtatású, figyelmeztető röpcédula terjedt el széles körben Martfű és Tiszaföldvár térségében. Arról szólt, hogy senki ne higgyen egy bizonyos helybéli Cs. család görögországi vendégmunkát kínáló hívásának, mert aki kiutazik, az - áll a röpiratban - „dolgozhat, de cserében éhbért és sok-sok megalázást kap”. Ráadásul - áll az iratban - „még meg is fenyegették őket, hogy ha feljelentést tesznek, agyonverik és elássák őket!” Súlyos szavak.

- Igen, ez mind igaz - igazolja a röplap állításait az egyik becsapott narancsszedő, G. B. - Sajnos a fenyegetés is!
A fiatalember ismerősök révén tudta meg, hogy Cs.-ék Görögországban élő lánya narancsszedő munkásokat toboroz Martfű térségéből. Egy októberi eligazításon tetszetős kilátásokat vázolt fel a jelentkezőknek a fiatal hölgy: tisztességes szállást ígért, s azt, hogy a keresetből könnyedén félre lehet majd rakni havi ezer eurót is. A jelentkezők örömmel vállalták a feltételeket. Még úgy is, hogy Cs. Anita. közölte: napi egy eurót számít majd fel odakint mindenkinek, amiért az ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozik, s napi két eurót a szállásért. A mikrobuszos kiutazásért 38 ezer forintot kellett fizetnie minden érintettnek.

- Október végén utaztunk ki - meséli tovább a történetüket G. B. - Kint néhány nap múlva már látszott, hogy az ígéreteknek a fele sem lesz igaz. A szállásunk egy putri volt, éjszakánként egerek, patkányok szaladgáltak rajtunk, és egy hónapon át alig volt munkánk. Ott derült csak ki, hogy egyszerűen még nem érett be a narancs, hamar vittek ki minket. Hazudoztak, hitegettek bennünket, és közben csak telt az idő. Keresni nem tudtunk, hitelből éltünk. A szervezőnk görög vőlegényének volt kint egy péksége és élelmiszerboltja, és ott, nála adósodtunk el. Ráadásul nem tudtunk hazatelefonálni sem, el voltunk választva az itthoniaktól.

A szintén martfűi Pótár-Bóta György, a fenyegetések ellenére, a nyilvánosságot is vállalta az igazuk tudatában.

- A kinti két hónapunk alatt mindössze tizennyolc napot dolgozhattunk csak. Ennek jövedelme csak annyira volt elegendő, hogy éppen enni tudtunk belőle. Ráadásul, teljesen ki voltunk szolgáltatva Anitáéknak. Egy alkalommal, gyanús körülmények között, betörtek a szállásunkra, és kiraboltak bennünket. A munkaadóink megtiltották, hogy a görög rendőrséghez forduljunk miatta! Amikor pedig végre, közvetlenül a hazatérésünk előtt, mégis feljelentést tehettünk, jobb híján Anita volt a tolmácsunk, és ebben a tolmácsolásban nem volt sok köszönet. Vagy egy másik eset a sok közül: egy tíztagú veszprémi csoport hamar megunta a kinti életet, és ezerkétszáz eurós tartozást maga mögött hagyva, hazatért. Az ő adósságukat végül tőlünk, többiektől vonták le a munkaadók...

Az elégedetlenség persze egyre nőtt a becsapottak között, amire a bevezetőben említett fenyegetés jelentette a munkaszervezők válaszát - ezt többen is megerősítették a kint jártak közül. Végül az itthon maradt családtagok szervezték meg pórul járt martfűi fiatalok hazaszállítását Görögországból. A december 30-án hazatért Pótár-Bóta György január első napjaiban, csalás miatt, rendőrségi feljelentést tett a Cs. család ellen.

Kerestük természetesen a Cs.-éket is, hogy feltehessük nekik kérdéseinket. Mindhiába. Az ismert számokon nem vették fel nekünk a telefont, a család martfűi lakásán pedig senki nem nyitott nekünk ajtót.

A pórul járt martfűi, tiszaföldvári és szolnoki narancsszedőket persze feketén foglalkoztatták kint Görögországban, írott szerződés és bejelentett jogviszony nélkül. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjétől érkezett tájékoztatás szerint a Tiszaföldvári Rendőrőrs 2011. január 4-én nyomozást indított csalás megalapozott gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen. Az ügyben a hatóság már több tanút kihallgatott, illetve intézkedett további információk és adatok beszerzése érdekében.
Úgy tudjuk, hogy a rendőrség, egy bejelentés nyomán, az itthon elhangzott fenyegetéseket is vizsgálja. S miután azok megismétlődtek, immár zaklatás miatt indulhat nyomozás.