A terjedelmes vádirat ismertetésével és az elsőrendű vádlott, L. Róbert kihallgatásával kezdődött el hétfőn az Il Ferro-ügy büntetőpere. L. Róbert, az autóreklámjairól elhíresült cég volt vezetője és hat másik ember ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés, különösen nagy értékre, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás, több mint kétezer rendbeli üzletszerűen elkövetett csalás, számviteli rend megsértése és más bűncselekmények miatt emeltek vádat még tavaly nyáron. Az Il Ferro-ügy a büntetőeljárási törvény nyári módosítása következtében kiemelt ügynek minősül.

Az Il Ferro 2006-2007-ben összesen 10 557 autóssal kötött szerződést, melynek lényege az volt, hogy az autóra reklámot matricáznak, és ezért cserébe pénzt ad a cég. Ezen belül két típusú üzlet volt. Az úgynevezett hasznosítási szerződések arról szóltak, hogy ha valaki új autót vásárolt az Il Ferro által kijelölt kereskedésekből, és a kocsit felmatricázták, akkor a cég vállalta, hogy havi 40 ezer forintot áll az autó törlesztőrészletéből. A kereskedésektől egyes vádlottak jutalékot kaptak.

Gyorsan beindult az üzlet

Használt kocsik tulajdonosaival határozott idejű, két vagy öt évre szóló reklámszerződést kötöttek. Havi 50 ezer forint járt volna a cégtől ezeknek az autósoknak, akik azt vállalták, hogy felmatricázott autójukkal munkanapokon legalább negyven kilométert megtesznek. Ezeknek a szerződéseknek a megkötésekor az Il Ferro egyszeri regisztrációs díjat kért: kétéves szerződésnél 180 ezer, ötévesnél 333 ezer forintot.

Az üzlet gyorsan, látványosan felfutott. Míg az induláskor, 2006 januárjában négy szerződést kötött az Il Ferro, 2006 novemberében már 1400 feletti új szerződést írtak alá. Az egyszeri szerződéskötési díjakból ugyan egyre több pénz folyt be a cégnek, de egyre több pénzt kellett volna kifizetniük a reklámokért az autósoknak is.

Közben a cég is terjeszkedett, nőtt az alkalmazottak száma, vidéken is nyíltak irodák. A költségei folyamatosan nőttek az Il Ferrónak, amely minimális tőkével indult, és a vádirat szerint a kezdetektől likviditási gondokkal küzdött. A hirdető cégek ráadásul nem készpénzben fizettek az Il Ferrónak az autóreklámokért. Főként újságokról, magazinokról volt szó, amelyek cserébe saját lapjaikon az Il Ferrót reklámozták.

Rokonok a vádlottak padján

A költségek 2007 áprilisában már 480 millió forinttal haladták meg a befolyó összeget. Márciusban fel is függesztették a reklámdíjak kifizetését, de április közepéig még kötöttek 380 újabb szerződést. A vádirat szerint az Il Ferro 2006 júliusától 2007 áprilisáig összesen 2518 ügyféllel kötött úgy szerződést, hogy a vádlottak tisztában voltak vele: legfeljebb két-három hónapig tudnak fizetni az autósoknak.

A vádlottak padján ülő hét emberből három L. Róbert hozzátartozója: a felesége, a testvére és sógornője. Vádlott még V. Mátyás, aki L. Róberttel együtt vezette a céget, valamint K. Attila Ákos, aki 2007 februárjában vette át tőlük a céget. Mindannyian szabadlábon védekeznek. A hét vádlottnak állva kellett végighallgatnia a vádirat ismertését, ami körülbelül egy órán át tartott. A tárgyaláson megjelent a 600 károsultat tömörítő pertársaság ügyvédje, Bense László Erik, aki közölte: polgári jogi igényt terjeszt elő.

Ezután L. Róbert határozottan kijelentette, hogy nem ismeri el bűnösségét. A negyvenegy éves férfi kihallgatását a kiemelt ügyek szabályainak megfelelően az ügyész kezdhette, de a bíró, miután átvette a kihallgatást, alaposabban kérdezte, és hosszabban szorongatta. A középfokú, telefonműszerész végzettségű vádlott 2005-ben vette meg az Il Ferrót, amely akkor még építőiparban utazott. Az autóreklám-üzlet ötletét vallomása szerint Németországból vette.

A vádlott szerint nem volt gond

L. Róbert érezhető büszkeséggel beszélt az általa kiépített üzletről. Szerinte működőképes volt a konstrukció, és nem fenyegetett a csőd veszélye. Azt állította: rengeteg terve volt a bevételek növelésére, például piackutatási célokra használta volna a velük szerződött autósokat, és abban is bízott, hogy a reklámos barterszerződéseket készpénzesek váltják majd fel.

Szerinte az ő vezetése idején "mindig kifizettek mindenkit". "A mai napig jó lenne az Il Ferro, ha én irányítanám" - mondta. A céget állítása szerint társa megbetegedése miatt adták el 2007 elején, és a későbbi eseményekről már csak a médiából értesült.

A vádlott tagadta, hogy százmilliós nagyságrendben kapott volna vissza pénzt azoktól a rokonaihoz tartozó cégektől, melyeknek az Il Ferro fizetett.

A bíró kitartóan faggatta arról, milyen számításokat készített az autóreklámos üzlet elindításakor, hogyan kalkulálta a várható bevételeket, kiadásokat. A vádlott erre elmondta, hogy konkrét számításai nem voltak, és közgazdász véleményét sem kérte ki.

L. Róbert egyébként ma is egy cég ügyvezetőjeként dolgozik, állítása szerint havi 200 ezer forintot keres, vagyona nincs. A tárgyaláson kiderült, hogy korábban többször is pénzbüntetésre ítélték kisebb súlyú bűncselekmények miatt, és most is folyamatban van egy - súlyos testi sértés miatt indult - ügye.