Már egy hét telt el azóta - különösebb sajtóvisszhang nélkül -, hogy április 29-én Újszentgyörgy és Tomajmonostora között brutálisan megvertek egy középkorú férfit, aki azóta bele is halt sérüléseibe. Két, éppen nagykorú feldühödött cigánybűnöző - minden ok nélkül, ideglevezetésképpen - agyonverte a tomaji származású lakost. Az egyik elkövetőt már el is engedte a rendőrség.
A tragikus eset április 28-áról 29-ére virradóra történt, amikor az áldozat hazafelé, Tomajmonostorára tartva egy 8 fős, fiatalokból álló csoporttal találkozott, akik az út másik oldaláról átkiáltottak neki, hogy megkérdezzék, mennyi az idő. Az elkövetőket a válasz - „Éjfél elmúlt már, menjünk hazafelé, gyerekek” - annyira felbőszítette, hogy gondolkodás nélkül hátulról leütötték, majd a földön fekvő férfit teljes erőből rugdosni kezdték. Ketten verték, hatan feltehetően figyelték az esetet. Később az is kiderült, hogy a történteknek rajtuk kívül más szemtanúja is volt, aki nem hívta a rendőrséget, hanem titokban tartotta a látottakat. Nem elég ez a sátáni tett, a felismerhetetlenségig összevert áldozatot le is vetkőztették, elvették a mobiltelefonját, illetve a lakáskulcsát, majd az újszentgyörgyi temető árkába hajították, s magára hagyták a félholtra vert férfit. Az áldozatot nem sokkal az eset után megtalálták a rendőrök, akik értesítették a mentőket. A kiérkező mentősök megállapították az agyhalál beálltát, majd kórházba vitték, ahol május 3-án hunyt el.
Az emberek mély megdöbbenéssel fogadták a hírt. A család, az ismerősök, a település és a térség lakosai a mai napig nem tudják felfogni sem, hogyan történhetett meg ez a brutális cselekmény egy olyan keménykötésű, határozott emberrel szemben, aki mindenki szeretetét és barátságát élvezte.
A rendőrség 24 órán belül felkutatta és elkapta az elkövetőket, akik a megbánásnak még a jelét sem tanúsították. Kiderült, hogy verekedésbe keveredtek aznap már a falunapon is, ahol az ottani biztonságiak kitették a szűrüket. Innen indultak vissza Tiszaszentimrére, ahonnan előzőleg jöttek, ekkor találkoztak össze az áldozattal. A többit már tudják...
Április 2-án, az áldozat halála előtti napon az egyik cigány elkövető már szabadon járhatott-kelhetett. Vajon miért hagyta a rendőrség, hogy egy gyilkos továbbra is veszélyt jelentsen a többi ártatlan emberre? Miért nem lépnek fel határozottan az elkövetőkkel szemben? A halálbüntetést vissza kell állítani előbb vagy utóbb, mert elrettentő példa nélkül ezen bűnözői réteg vérszemet fog kapni, és nem lesz majd senki, aki őket megállítsa.
Az egyik elkövető korábban nyugdíjas tanárának is nekifordult, majd később otthagyta az iskolát azért, hogy erejét növelni tudja mások megfélemlítése végett. Családja is a mai napig ugyanilyen bűnözői életmódod folytat.
Farkas József Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőrfőkapitány a megyei közgyűlés áprilisi ülésén kijelentette: „nincs cigánybűnözés”. Kérdezem én, akkor ezt minek tekintsük, főkapitány úr?
És még hány olyan eset van, mint ez, amely nem kap kellő nyilvánosságot! Kinek az érdeke a hallgatás? Meddig várnak? Hány ártatlan ember életét fogják még kioltani, míg radikálisabb lépésekre szánja magát a kormány, s ez által a rendőrség? A pintéri két hét letelt, mégis rendetlenség van...
Az áldozatot a tomajmonostorai önkormányzat saját halottjának tekinti.
Szathmári Norbert |