A bíró kiemelte: egyértelmű, hogy nem állt fenn a vádlott esetében jogos védelmi helyzet, mi több, a vádlott végig provokálta az egyik áldozatot.

Mint mondta, a férfi egy előző esti, presszójában dulakodásig fajuló szórakozás után korántsem csitítólag lépett fel. Ezt mutatja a későbbi sértettek egyikével folytatott telefonbeszélgetés tartalma, és az, hogy csőre töltött puskával várta a két férfit.

A bíró szavai szerint egyetlen tanú állította, hogy a későbbi sértettek egyike megütötte a presszóst, a többiek vallomása a kérdésben korántsem volt egységes. Mindezek alapján nem az a kérdés, hogy volt-e oka félni a két férfitól, hanem az, hogy tények alátámasztották-e ezt a félelmet.

Az ügyész azzal érvelt: a presszós későbbi áldozatai - a fegyvert meglátva - épp "megfutamodni akartak, visszavonulót fújtak", amikor egy-egy halálos lövés érte őket. Kiemelte: az a vádlotti felvetés, hogy a két férfi azzal fenyegetőzött, később visszajönnek, amikor nem lesz nála puska, szintén nem alapozza meg a jogos védelmi helyzetet.

"Szomorú volnék, ha olyan jogrendszerben élnénk, amely megengedi, hogy a vádlottat felmentsék" - jelentette ki Németh Csaba. Noha osztotta a jogos védelmi helyzettel kapcsolatos ügyészi véleményt, nem adott helyt annak a vádhatósági indítványnak, hogy tényleges életfogytiglannal sújtsa a férfit.

A bíróság elutasította azt a védői felvetést, amely ezzel szemben - jogos védelmi helyzet fennállására hivatkozva - legalább az egyik vagy mindkét emberölés esetében felmentést indítványozott. Alternatívaként azt kérte a védő, hogy minősítsék a tettet erős felindultságból elkövetett emberölésnek.

Mint mondta, az elsőként lelőtt férfiról tudta a tettes, hogy kiszámíthatatlan, veszélyes, többször követett el öngyilkosságot, hozzáállását pedig az is mutatja, hogy nyugodtan ment szembe a fegyverrel. A másik férfi esetében szerinte az alapozhatja meg a felmentést, hogy a presszós azt gondolta, fegyverért ül be az autóba.