A vádirat szerint Igmándi Mihályné, valamint férje, a lányuk és unokájuk, Hordós János, Bugacpusztán állattartással foglalkoztak az egyik tanyán. Segítségükre volt a gondozás alatt álló Sz. Erzsébet és K. Mátyás is. Időközben Igmándi Mihályék lánya egyik másik tanyára költözött, ahol szintén állattartással foglalkozott, mert összeveszett a szüleivel. Magával vitte az egyik gondozottat, K. Mátyást is, őt azonban többször vissza akarták csábítani. Egyik alkalommal el is vitték, ám később a rendőrök közbeavatkoztak és a férfi visszakerült gondozójához. Igmándi Mihályéktól Sz. Erzsébet is megszökött, de később visszakerült hozzájuk. Ezt követően estétől reggelig bezárva tartották a szobájában, többször fizikailag bántalmazták. Sőt, egyik alkalommal Igmándi Mihályné, az első rendű vádlott meg akarta gyilkolni, amikor a kávéjába mérget kevert. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönheti Sz. Erzsébet, hogy életben maradt. A bűncselekmény elkövetője és férje azt akarták elhitetni a rendőrökkel, hogy az "igazi" tettes tulajdonképpen a lányuk volt. A mérgezéssel kapcsolatban K. Sándorné tanúvallomást kívánt tenni a rendőrségen, aki szintén ott dolgozott az idős házaspárnál. Amikor a rendőrök kimentek a tanyára, hogy ott kihallgassák az asszonyt, Igmándi Mihály rájuk támadt, sőt az unokájuk is a segítségére sietett. A rendőrök kénytelenek voltak segítséget kérni kollégáiktól. Az eljárás során bebizonyosodott, hogy az Igmándi házaspár a náluk dolgozó és gondozás alatt álló személyeket nem csak gyakran bezárták, hanem még bántalmazták is. Első fokon a Kecskemét Törvényszék az első rendű vádlottat 12 év fegyházra ítélte a férjét pedig 7 év börtönre, míg unokájukat l év 8 hónap szabadságvesztésre, de esetében a büntetés végrehajtását 4 évre felfüggesztették. Az Ítélőtábla az Igmándi házaspár esetében megváltoztatta az első fokon hozott ítéletet, amely most jogerőre emelkedett.