Az ügyet első fokon tárgyaló Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság dr. Pongrácz Zsolt által vezetett büntetőtanácsa nevelése alatt álló személyek sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette, továbbá testi sértés vétsége, kiskorú veszélyeztetése és zaklatás miatt mondta ki bűnösnek a tiszasasi "apát".

Az ítélet kihirdetésében elhangzott, O. Antal 2001-től egészen 2009-ig, letartóztatásáig különböző módon bántalmazta saját és nevelt, összesen nyolc gyermekét. Nyújtófával, fakanállal, ököllel verte őket, egy esetben pedig kést dobott egyik nevelt kislánya felé, akinek emiatt a lába is megsérült. Furcsasága volt a tárgyalássorozatnak, hogy O. Antal a nevelt lányaival szemben a szexuális molesztálás vádját vallomásában elismerte, csak az ütlegeléseket nem. A férfit 2009. július 30-án vette őrizetbe a rendőrség, mert a gyermekek már annak ellenére sem akarták elhallgatni a velük szemben történt fajtalanságokat, hogy a nevelőapa életveszélyesen megfenyegette a kislányokat, ha a szörnyű titkokat kifecsegik.

O. Antal és a letartóztatásáig vele egy háztartásban élő párja korábban házasok voltak, több gyermekük is született. Kapcsolatuk azonban egy idő után megromlott, elváltak, az asszony pedig egy új férfit, egy új férjet talált magának. Az anyának ebből a kapcsolatából is születtek gyermekei: a két házasságból összesen nyolc. Miután azonban a nő második frigye is tönkrement, 2000-ben újra visszatalált első férjéhez, O-hoz, és Tiszasason ismét összeköltöztek. Az egyik kislány korábban úgy vallott, számukra minden apró gyermeki hibáért is ütés járt nevelőapjuktól: fakanállal, sodrófával vagy ököllel. Elmondása szerint a vádlott a legkisebbekkel legyeket etetett, vagy egy órán belül elszívatott velük egy fél doboz cigarettát. Mindezek miatt a kicsik sokszor öklendeztek, hánytak.

Arról is ez a fiatal lány számolt be, hogy nevelőapja a letartóztatása előtti hetekben meztelenül megfürdettette, simogattatta magát a házban tartózkodó kisebb lányokkal, de egyéb, súlyosabb fajtalankodásokra is kényszerítette őket. Az ügyben kirendelt igazságügyi pszichológiai szakértő a gyermekek vizsgálata során megerősítette az évek óta tartó fenyegetettségüket, bántalmazásukat. Megállapította, hogy a család összes fiatalkorú tagja veszélyeztetve volt O. Antal által, lelkileg és szellemileg is megtorpantak az egészséges fejlődésben. Arra is kitért, nem volt szükségszerű, hogy az éjjel-nappal dolgozó anya nem tudott az otthon történtekről. Ehhez dr. Pongrácz Zsolt bíró hozzáfűzte: lehet, a nő sejtette, hogy „baj van a ház körül”, ám a gyermekei nem beszéltek a velük történt szörnyűségekről, ő pedig a családösszetartás miatt nem akarta figyelni a jeleket...

Az elsőfokú ítélet nem jogerős, miután annak kihirdetését követően O. Antal és jogi képviselője részben felmentésért, részben enyhítésért fellebbezett. Az ügy így a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.

Az első fokon elítélt férfi saját lánya, a nyolc közül a legidősebb gyermek az édesapja védelmére kelt a tárgyalásokon. Tanúvallomásában elmondta, apja őt mindig segítette és soha nem bántotta. Kijelentette: nem tudja elképzelni, hogy a vádiratban szerepelt bűncselekményeket elkövette volna. Jegyzőkönyvben rögzítve végül arról is beszámolt, hogy őt az anyjának második férje molesztálta szexuálisan. Ennek vizsgálatára azonban ez a büntetőügy nem tért ki.