Százakat öltek meg testükért

Az Európa Tanács közgyűlése kedden egy olyan határozatot fogadott el, amely igen kínosan érinti a koszovói miniszterelnököt, Hashim Thacit és több befolyásos koszovói albán vezetőt. A Tanács határozata felszólítja a koszovói és az albániai hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent az 1998-99-ben feltehetőleg egy kiterjedt bűnöző csoport által elrabolt és szervkereskedelem áldozatává vált emberek ügyének kivizsgálásáért.

A határozatot több órás vita után fogadták el 169 igen, 8 nem szavazattal és 14 fő hiányzásával. A döntés és indoklása tejes egészében a múlt év decemberében közreadott jelentésen alapul, melyet a Tanács egy svájci tagja, Dick Marty készített. A képviselőt két éve bízták meg a lehetséges illegális koszovói szervkereskedelem ügyének kivizsgálásával.

Nyomozása során Marty arra a következtetésre jutott, hogy 1998-ban és 1999-ben a Milosevics-rezsim ellen harcoló  albán gerilla szervezet, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) több mint 500 civilt, zömmel szerbeket és az UCK-val egyet nem értő albánt rabolt el otthonaikból. Marty szerint az elfogottakat ezután Észak-Albániába hurcolták, ahol előbb gyűjtőtáborokba zárták, majd főbe lőtték és felboncolták őket, hogy szerveiket Nyugat-Európa és az USA fekete piacain eladják.

A tárgyalt időszakban az UCK-t semmilyen albániai kormányszerv nem akadályozta, mivel 1997-ben az egész országot behálózó piramisjátékok bedőlése után zavargások törtek ki, mely gyakorlatilag az egész állam összeomlásával járt. Albánia Koszovóval határos területein az UCK és a hozzá kapcsolódó alvilági csoportok ragadták magukhoz a hatalmat. A gerillák egyik akkori vezetője pedig az a Hashim Thaci volt, akit legutóbb decemberben újra miniszterelnökké választottak  Koszovóban.

A politika részesült az „üzletből”

Marty nyomozása alapján a szervkereskedelemről Thaci és jó néhány ma is befolyásos koszovói politikus nem csak hogy tudott, de a kegyetlen üzletből származó bevételekből is részesült. Marty vizsgálata szerint az összes nyugati titkosszolgálat, a CIA-t is beleértve, információval bírt az áldozatok elhurcolásáról és arról, hogy az UCK, majd a koszovói állam vezetőinek milyen felelőssége volt az áldozatok halálában, ennek ellenére nem tett semmit.

A sváci állítását részben igazolja, hogy a közelmúltban egy brit napilap olyan titkos, 2004-re datált NATO-dokumentumok birtokába került, melyek leírják, hogy Thaci a koszovói maffia "nagy hala". A kiszivárgott információk szerint az egész albán alvilág egyik legbefolyásosabb tagja pedig Xhavit Haliti, korábbi UCK vezető, jelenlegi parlamenti képviselő, a miniszterelnök bizalmasa. Haliti hatalmas vagyonra tett szert a koszovói háború és az azt követő zavaros évek alatt prostitúció, illetve fegyver- és drogcsempészet által, számol be a belgrádi B92 rádió brit forrásra hivatkozva.

A Nyugat tétlenségét Marty szerint diplomáciai és hadászati érdekek magyarázzák. Miután 1999-ben a NATO légitámadást intézett Jugoszlávia ellen, a szervezet csak lassan volt képes olyan szárazföldi csapatok felállítására, melyek Koszovóba érkezve biztosították később a rendet. A háborúban az UCK fegyveresei de facto a NATO helyszíni szövetségesei voltak a jugoszláv hadsereggel szemben és miután azok elhagyták Koszovót, a tartomány irányítása a békefenntartók megérkezéséig a kezükbe került.

A később hathatós amerikai támogatással kiépített koszovói államszervezet vezető pozícióiba is a korábbi UCK tagok kerültek, így a Nyugat számára minden olyan bizonyíték kényelmetlenné vált, melyek pártfogoltjaik bűneire utalhatnak. Miután 1999 tavaszán Milosevics hadserege és a szerb paramilitáris csapatok elárasztották Koszovót, több mint 10 ezer albánt öltek meg és 800 ezret kényszerítettek otthonaik elhagyására. A szerb katonák kivonulása után az albánok bosszúját úgy tűnik olykor nem csak az indulatok, hanem a kegyetlen üzleti szempontok is indokolták.

Rémségek háza Albániában

A Marty-jelentésben tárgyalt bizonyítékokra már jóval korábban fény derült. 2008-ban a Hágai Törvényszék akkor leváltott, a volt Jugoszlávia területén történt háborús bűnöket vizsgáló főügyésze, Carla Del Ponte könyvet adott ki "A Vadászat" címmel. A kötet részletesen tárgyalja a koszovói-albániai szervkereskedelemről szóló bizonyítékokat, melyeket Del Ponte és munkatársai 2002 óta gyűjtöttek.

A svájci asszony és csapata nyolc szemtanú leírását követve 2004-ben eljutott Burell, egy közép-albániai település mellett álló tanyához, melyet falainak színe miatt csak "sárga házként" emlegetnek a dokumentumok. A vizsgálóbizottság szerint ez az épület adott otthont a szörnyű operációknak. Az egyik szoba falát vér borította, ugyanott fecskendőket, infúziós tasakokat, orvosi tamponokat, egy üres üveg Tranxene izomlazító gyógyszert, antibiotikumokat és egy pisztolytáskát találtak.

A házban élő Katuci család tagjainak ellentmondásos magyarázatai is igazolni látszottak azt a gyanút, hogy a tanya borzalmas események színhelye volt. A szobában talált vért először azzal magyarázták, hogy korábban egy asszony adott ott életet gyerekének, majd azzal álltak elő, hogy igazából ott állatokat szoktak levágni muszlim ünnepek alkalmából. Az orvosi eszközök meglétére is érdekes indokkal álltak elő. Szerintük egy olyan szegény és világtól elzárt vidéken, mint az övék, nem meglepő, hogy az emberek maguknak adják be az injekciókat, gyógyszereket, ezért volt szükségük azokra a tárgyakra.

A vizsgálóbizottság tagjai mintát vettek a vérből, a tárgyakat elkobozták, a helyszínről pedig fotókat készítettek, majd mindezt átadták a Hágai Törvényszéknek. Ezután azonban a nyomozás váratlan fordulatot vett. 2005-ben Hágában úgy ítélték meg, hogy a bizonyítékok nem elégségesek a nyomozás folytatásához, ezért az összes tárgyat megsemmisítették. A törvényszéki vizsgálatokban példanélküli eljárás jogosságát a Marty-jelentés szerint is lehetetlen ésszerű módon igazolni. A szerb Politika című napilap információi szerint a bizonyítékok eltüntetéséről szóló utasítás magától Del Pontétől érkezett.

A szakértők akkor azt sem tudták megállapítani, hogy a vérminták emberi vagy állati eredetűek-e. Így az egyetlen lehetséges kapaszkodó a már említett nyolc szemtanú beszámolója lehetett volna. Egyikük állítólag szállítóként dolgozott a szervkereskedőknek és fuvarozta el a kioperált szíveket, májakat, veséket a tiranai reptérre. A másik hét személy pedig állította, hogy többször is látta, ahogy holttesteket vittek el a "sárga házból" a legközelebbi temetőbe.

Del Ponte szerint a nyolc szemtanú azt is tudni vélte, hogy az elrabolt embereket az észak-albániai Kukes és Tropoje közelében tartották fogva. Itt a fiatal, egészséges személyeket a többiektől elkülönítve tartották, szó szerint táplálták és soha sem bántalmazták. Ezután szállították őket kisebb csoportokban a "sárga házba", ahol először csak veséiket vették ki, majd később megölték őket és más szerveiket is eltávolították.