A bántalmazott lakók a törvényszéki orvostani intézethez fordultak, hétfőn pedig az ügyészségen tettek bűnügyi feljelentést testi sértés miatt. Közben az APDO Lider emberjogvédő szervezet sajtóközleményben ítélte el a helyi rendőrök brutalitását, parancsnokuk, Valentin Bretfelean lemondását követelve.

Agyba-főbe verték a tiltakozókat a román rendőrök

„Ötvenéves fejjel megértem, hogy a mi pénzünkből fizetett helyi rendőrség alkalmazottai megbilincseljenek, elverjenek, és betuszkoljanak egy furgonba. Csak azért, mert ki mertem állni, és testemmel védeni azt a területet, ahová több száz cigányt szeretnének telepíteni” - fakad ki a Dél utcában lakó Péter János, miközben sebeit mutatja az újságíróknak. A középkorú vállalkozót és a környék többi férfi lakóját pénteken hajnalban, 6 óra előtt az egyik szomszéd riasztotta, hogy megjöttek az erőgépek és a rendőrök. Az önkormányzat alkalmazottai neki akartak látni a Hegy utcai szabad terület rendezéséhez, ahová a Toldi utcai cigányok rendelkezésére bocsátott konténereket helyezték volna el. Reggel 6-ra a két utcából több tucatnyi lakó gyűlt össze, hogy élőláncként védje a területet. Az elégedetlenkedőket a rendőrök azzal próbálták félreállítani, hogy törvénytelenül foglalják el a közterületet, és akadályozzák a hatóságok munkáját.

A hangoskodást dulakodás követte, amelynek során a környék három lakóját, Péter Jánost, Máté Jánost és azonos nevű fiát a hatóság emberei a földre teperték, megbilincselték, majd egy furgonba tuszkolták. „Amikor a földre tepertek, fájdalmamban ordítani kezdtem, hogy engedjék el a frissen műtött ujjamat. Erre az egyik rendőr, egy Cismas nevű alak, akivel nem is olyan régen együtt drukkoltuk végig a fiaink focimeccseit, még jobban hátratörte az ujjamat. Kifacsarták a karomat, megbilincseltek, és a földön húztak” - részletezi a történteket Péter János.

Hasonlókban volt része az idős Máté Jánosnak is, aki csak arra emlékszik, hogy miután megbilincselték, és jobbról-balról rúgni kezdték. „A zsebemből kiesett a telefon, kértem, hogy adják vissza, de inkább elhajították a közeli árokba” - panaszolta Máté János. Nem úszta meg a fia sem, aki miután magyarázatot kért mindarra, amit apjával művelnek, rúgni kezdték. „Megbilincseltek, a porban húztak el a rendőrautóig. A csuklómról leesett az arany karkötő, azt többé nem is találtam meg” - meséli a fiatalember.

Néhány perc múlva a rendőrség visszavonulót fújt. A három férfit szabadon engedték, az építők a munkagépekkel elhagyták a helyszínt. Péter Jánost a mentő vitte el a városi kórház sürgősségi osztályára, a másik két férfit a helyszínen ápolták. A bántalmazáskor szerzett sebek miatt a törvényszéki orvos szerint Péter János tíz-tizennégy napos kezelést igényel. Az arcán és a jobb kezén keletkezett sebeket valahogy még eltűri, de a műtött ujja és kitekert bokája nagy fájdalmat okoz. Mátéék megúszták kisebb, egy héten belül gyógyuló sebekkel.

"A gyermekeket betámadják, az időseket kifosztják, minden mozdítható ócskavasat leszerelnek"

„Ide nekünk ne hozzanak több cigányt, úgyis van belőlük elég” - mutat a Hegy utca felső részében lévő cigánytelepre Eleonora Varga. Az asszonyt, akinek közvetlenül a kerítése mellé helyezték volna a konténereket, az illetékesek nem értesítették pontos tervükről. A két városszéli utca lakói, akik hallomásból értesültek a városházi elöljárók szándékáról, néhány nappal ezelőtt felkeresték Claudiu Maior alpolgármestert, akinek tiltakozó levelet nyújtottak át. Ezt hetvenkilencen látták el kézjegyükkel. „Illett volna kikérni a véleményemet is, legalább formaságból. Úgy tudom, hogy ha egy területrendezés és építkezés kezdődik, a törvény értelmében a szomszéd is áldását kell, adja rá” - jegyzi meg Vargáné, aki köré egyre többen kezdenek gyűlni. A környék lakóiból szinte megállás nélkül árad a panasz. A legtöbb az utca felső részén lévő cigánytelep lakóira vonatkozik. A környéken szinte nincs olyan gazdaság, ház vagy ipari létesítmény, ahol a környékbeli cigányok ne fosztogattak volna. A férfiak a volt téglagyár anyagraktárának falait mutatják, amelyet a cigányok darabonként hordanak el. „Hiába vannak őrök, azok is félnek a cigányoktól, mert agresszívek. Több százan élnek itt a környéken, a gyermekeket betámadják, az időseket kifosztják, minden mozdítható ócskavasat leszerelnek” - mondják az emberek, akik semmiképpen nem akarják, hogy az önkormányzat újabb százötven-kétszáz fős cigánykolóniával duzzassza fel a jelenlegi szinte ezerfőst.

Tolvajok, verekedősek és drogoznak

Érdekes módon ugyanígy vélekednek a Hegy utcában élő cigányok képviselői is. Megérezvén, hogy róluk van szó, pillanatok alatt ők is ott teremnek Eleonora Varga háza előtt, és a magyarokkal, románokkal együtt szidni kezdik a polgármesteri hivatal vezetőit. „Nekünk ide ne hozzanak más cigányokat, mert mi nem engedjük be őket az utcába” - jelenti ki a lehető leghatározottabb módon Trsmba Stefan. Amikor felemlegetik, hogy a Toldi utcai, barakkokban élő cigányok közül sokan azt állítják, hogy a Hegy utcaiakkal rokonok, Tramba magyarázatba kezd: „Valóban, legtöbbünknek van ott rokona. De mégsem olyanok, mint mi. Azok tolvajok, verekedősek és drogoznak. Nem hiányoznak az ilyenek a mi közösségünkbe.” Mint a többi cigány elmondásából is kiderül, nem akarják, hogy a Toldi utcai cigányok a Hegy utcába is „behozzák azt a ragasztós kábítószert, és megkóstoltassák a gyerekekkel”.

A péntek hajnali incidensre térve, több magyarul beszélő cigány is megerősíti, hogy szemtanúja volt a percek alatt leforgott jelenteknek. „Nem igaz, hogy az emberek támadták volna meg a rendőröket, mint ahogy az a főnökük mondta a tévében. A rendőrök úgy viselkedtek, mint a vadállatok” - állítja Tramba Stefan.

Hazudik a parancsnok

A Marosvásárhelyi Közösségi Rendőrség vezetőjének, Valentin Bretfeleannak egészen más a véleménye van a történtekről. A parancsnok, aki a hajnali órákban nem volt jelen a tizenkét rendőrt igénybe vevő akción, kijelentette, hogy az erőgépek behatolását megakadályozó lakók támadták ki a hatóság embereit. „Lehettek mintegy húszan. Többször is felszólítottuk, hogy álljanak félre, és engedjék be a munkagépeket, de egy részük egyre agresszívebbé vált. Néhány rendőrt megtámadtak, és akkor kénytelenek voltunk közbelépni. De nem ütlegeltünk, nem használtunk könnyfakasztót, semmit. Amikor láttuk, hogy az emberek kövekkel akarnak megdobálni, a három megbilincselt személyt elengedtük és visszavonultunk” - adta elő a rendőrség igazgatója a saját változatát. Bretfelean nem kívánt válaszolni arra a kérdésre, hogy a törvényszéki orvos miért állapított meg akár kéthetes gyógyulási időt is azok esetében, akikkel szemben a beosztottjai állítása szerint nem alkalmaztak erőszakot.

Európa, 2011.