Az ELTE TÁTK hírlevelében olvasható eredmények szerint az ázsiai férfiak erősen felül vannak reprezentálva a zaklatók között, hiszen minden negyedik elkövető ebbe a körbe tartozik. Davies ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy az adatokat kellő óvatossággal kell kezelni. A nyomozók által végzett adatgyűjtés ugyanis nem teljes körű és országos, ráadásul az adatgyűjtés minőségét érintő kifogásokat is felvet.

Az adatgyűjtésben a rendőrség mellett szociális szolgáltatók és különbféle, a témában érintett alapítványok is részt vettek. Az adatbázisba végül 2379 személy került be, akiknek etnikai hovatartozását az esetek egyharmadában nem is rögzítették. Valóban megbízható adatot a zaklató etnikai hovatartozásáról azonban csak 940 esetben találtak. A 940 zaklató 26 százaléka ázsiai volt: 30 pakisztáni, 1 bangladesi és 217 be nem azonosítható ázsiai.

Davies szerint országos következtetések nem vonhatók le az elkövetők számáról, ahhoz az adataik túlságosan megbízhatatlanok. További kutatás szükséges ahhoz, hogy minek köszönhető az etnikai felülreprezetáció. Davies elképzelhetőnek tartja, hogy a vizsgált területek etnikai összetétele vagy a kutatásban résztvevő szervezetek elfogultsága is közrejátszhatott az eredményekben.

Az Egyesült Királyságban egyre nagyobb vita folyik arról, hogy sokan azt állítják: ázsiai bevándorló bandák rendszeresen szexuálisan zaklatnak fehér lányokat. A kutatás eredményei a negatív közhangulatot csak tovább erősíthetik, így Davies szerint nem az elkövetők származása, hanem a helyi gyermekvédelmi felügyeletek elégtelen működése a kutatás legfontosabb tanulsága. A szakember hangsúlyozta: megdöbbentő, hogy a gyermekvédelmi felügyeleteknek csak egyharmada volt képes adatokkal szolgálni a körzetükben előforduló olyan szexuális zaklatási ügyekről, amelyek kiskorúak ellen irányultak.